Dittáék titokesküvőjének ténye voltaképp nem volt titok a barátok, rokonok előtt, csak annak dátuma volt szupertitkos. Ugyan sokan berzenkedtek, de kénytelenek voltak elfogadni a szokatlanul szűk körű esküvő tényét. A nyári lagzik emléke azonban már kezdett megfakulni, úgyhogy mindenki nagyon vágyott már egy jó lagzira, ahol hajnalig ereszd-el-a-hajam partyt nyomathatnak…
Ezért – ahogy bejelentették, hogy lesz esküvő – Dittáék tudta nélkül páran elkezdtük szervezni a lagzit. Olyat akartunk, ami abszolúte illik hozzájuk: laza, bulis, formaságoktól mentes, a lényeg, hogy együtt örülhessünk velük egy jó buli keretében. Egyszerűen hangzik, nem?
A helyszín, egy budapesti bár (a díszítés egyedi "design":)):
Ahogy utóbb kiderült az egy hónap szervezés nagyon nem sok, még ha nem is igazi lagzi szervezéséről van szó. A „meglepetéslagzi” elnevezéssel született több száz szervező emailt az ifjú pár egy szép bekötött könyv formájában megkapta nászajándékba, egyrészt, hogy dokumentálva lássák mi minden folyt a hátuk mögött, másrészt, hogy átérezzék miből vonták ki magukat:)
A meghívókat egy két héttel korábban küldtük ki, néhányan eleinte kicsit értetlenkedtek, érkezett ilyen válasz is:
„A fiúknak öltönybe kell jönni, lányoknak szép ruhában?
Éjfélkor le lehet venni a nyakkendőt?
Vagy meddig megyünk el a lagzi eljátszásában egy ilyen szituban? Nincs túl sok tapasztalatom...”
Minden menyasszony tudja, hogy az első tennivaló egy lagzi megszervezésekor a helyszín lefoglalása (vagy a ruha, de ez jelen esetben – sajnos – nem játszott). Természetesen egy ilyen lakodalomhoz nem egy éttermet szerettünk volna kibérelni, inkább egy szórakozóhelyre gondoltunk, így, ahogy lefixáltuk az időpontot, le is foglaltuk a Corvin tetőn egy különtermét. Amikor már csak tíz nap volt hátra, valamelyikünk volt bulizni arrafelé és - szerencsére – rákérdezett a foglalásra. Kiderült, hogy vagy félreértettek valamit, vagy szimplán elfelejtettek minket, mindenesetre már egy másik buli volt beírva aznapra. Pánikhangulatban egy új helyszínt kellett szerezni – ment az email ezerrel, minden meghívottnak, hogy remek ha jössz, csak ne oda ahová az eredeti „meghívó” szólt. Ekkor még nem tudtuk, hogy ez a legkevesebb, ami történhet.
Áttettük a 70 fős foglalásunkat egy romkocsmába, aminek két nap múlva beszakadt a teteje - hívtak, hogy itt nem annyira lesz buli amíg fel nem újítják és ne reménykedjünk benne, hogy a felújítás 3 napot vesz majd igénybe. Nagy nehezen találtunk még egy helyet, ami másnap - ez tényleg megtörtént ! – csődöt mondott és bezárt, mondjuk kedvesek voltak és erről értesítettek minket is. Ekkor már kezdtük úgy érezni, hogy egy titokzatos erő büntet minket, amiért szembeszállunk Dittáék akaratával… A lagzi napján pánikhangulatban kerestünk új helyszínt, nem adtuk fel. Találtunk is egy helyet, ahol nem kértek külön pénzt a teremfoglalásért, csak kértek minket, hogy lehetőleg fogyasszunk annyit, hogy megérje nekik, amit könnyű szívvel meg tudtunk ígérni… emailekre idő már nem volt, a 70 vendéget telefonon értesítgettük, egész szépen beindult a láncreakció. Hihetetlen, de nem kaptunk hírt arról, hogy valamelyik meghívott az első három helyszínen toporgott volna, magányosan szorongatva a konfettit a kezében. Vagy csak nem ért el minket.
A két hete összeházasodott párt egyik barátnőnk hozta kocsival – azt mondtuk előzőleg nekik, hogy lakásavatóra hivatalosak. Persze amikor meglátták a direkt giccsesen feldíszített kocsit már sejtették, hogy nem egy szimpla házibuliba érkeznek majd, de azt nem gondolták, hogy itt most egy hivatalos meglepetéslagzi készülődik:)
Amikor bejöttek az ajtón rájuk akasztottuk a fátylat és a cilindert, az ismerős dj nyomatta az esküvői zenét és végre mindenki kiélhette a konfetti és rizsdobálás iránti szenvedélyét. Ditta és Kristóf meghatódtak, kicsit sem haragudtak ránk, amiért szembeszálltunk velük és igenis megadtuk a módját az örömködésnek.
A hagyományos elemek közül megtartottuk a köszöntőmondásokat, a tortát és a hajnalig tartó táncikálást. Menyasszonytánc, vőfély, dresscode kb. annyira hiányzott, mint pezsgő az Oktogoni anyakönyvezető hivatalból – semennyire. Egyszerűen nem illett volna oda.
Ditta és Kristóf meglepetéslagzija egy igazán remek lagzi volt, formabontó, de pont emiatt emlékezetes, ahol tényleg mindenki jól érezte magát és nem is kellett nászajándékon gondolkodni:)
Annyi biztos, hogy a kis Ábris nem hagyományos esküvői fényképeket lát majd a szüleiről...:)
Krisztát még az általános iskolából ismerem, ő az egyetlen, akivel a mai napig tartom a kapcsolatot, egy életvidám, mosolygós lány, igazi „rokonlélek”, ahogy általános iskolásokhoz méltó vagánysággal kijelentettük magunkról. Rokonlelkem egy szórakozóhelyen ismerte meg Petit, aki, miután pár mondatot váltottak, elhívta őt másnapra színházba aztán felszívódott. Kriszta már nem is emlékezett rá, de a kishang azt mondatta vele, hogy legyen ott, megéri… vagy lehet szimplán kíváncsi volt a darabra.
