Krisztát még az általános iskolából ismerem, ő az egyetlen, akivel a mai napig tartom a kapcsolatot, egy életvidám, mosolygós lány, igazi „rokonlélek”, ahogy általános iskolásokhoz méltó vagánysággal kijelentettük magunkról. Rokonlelkem egy szórakozóhelyen ismerte meg Petit, aki, miután pár mondatot váltottak, elhívta őt másnapra színházba aztán felszívódott. Kriszta már nem is emlékezett rá, de a kishang azt mondatta vele, hogy legyen ott, megéri… vagy lehet szimplán kíváncsi volt a darabra.
A polgári szertartás az egyházi előtt volt két héttel és Kriszta elmondása szerint az utána levő „buli” stresszmentes és laza volt, amelyen csak a legközelebbi rokonok vettek részt. Összesen tízen voltak a kerti partyn, ami nem igényelt több szervezést, mint egy átlagos vasárnapi ebéd elkészítése.
Az egyházi esküvő és a lagzi majdnem egy napon volt Kriszta 25. születésnapjával, egy olyan napsütéses júliusi napon, amilyet a legtöbb menyasszony elképzel magának (legalábbis azok, akik nincsenek ráállva a hóesésben való esküvő romantikájára). Ahogy bevonult a templomba megcsapott a „most-mindjárt-elsírom-magam” érzés. Az esküvő legmeghatóbb pillanata számomra azóta is a bevonulásos rész, amikor először látom a menyasszonyt.
A ruha egyszerű és finoman elegáns volt, a szépen csipkézett felső rész egységét egy mályvaszínű szalag törte meg. A ruhát előzőleg én csak képen láttam, ahol nem sokat mutatott, de a ruha együtt élt Krisztával, és azt hiszem ez a legfontosabb ilyenkor. 
Mondjuk lehet, hogy az együttélést hosszútávon Kriszta csak Petivel tudja elképzelni, mert viszonylag hamar átvedlett a táncolós ruhájába :)
A pár által előzőleg betanult tánc egy igen heves erotikusan túlfűtött tánc volt, amit nem mindenki vállalt volna be a rokonai előtt, de hozzájuk teljes mértékben illet. A közönség annyira élvezte, hogy még egyszer el kellett táncolniuk, mondjuk ha már ennyi energiát feccöltek a megtanulásába én a helyükben lehet, hogy egész este csak azt a koreográfiát nyomattam volna:)
A lagzit a Károlyi Palota éttermében tartották, ami olyan hatást keltett, mint Kriszta ruhája: nem túlzó, pont úgy jó, ahogy van. A benti részen volt a vacsora (eleinte ültetett, majd büfés) és a táncikálás, kint lehetett üldögélni kisebb asztaloknál, sétálgatni a Károlyi Kert egy részén, nagyon hangulatos volt. Mondjuk nekem eleve közel áll a szívemhez a Károlyi kert, kamasz koromban elég sok időt töltöttem ott miközben lelkesen nézegettem az aktuális plátói szerelmemet a távolból .
A pár egy idő után körbejárt egy naplóval és mindenkit kedvesen megkért, hogy írjanak be e pár sort. A viccesnek szánt megjegyzések aránya egyenes arányban növekedett az elfogyasztott alkohollal, ami nem volt kispályás: mivel Kriszta félig orosz, voltak orosz rokonok is, akiknek sikerült beavatniuk a kávéba kevert vodka szépségeibe, ami elég ütősre sikeredett…
A zenekar mindeközben nagyon szuperül végezte a dolgát, igazán jó számokat játszottak, nem az a tipikus lagzi zene, inkább napjaink zenéje, kicsit egyveleg, de a táncolók nagy számát elnézve mindenkinek bejött.
Hagyományok: éjfél tájékán volt tortavágás, illetve volt menyasszonyszöktetés, bár a menyasszonyt elrablók elég lusták voltak és 20 méternél nem vitték messzebbre és a vendégsereg nagy részének nem tűnt fel, hogy mi is történik voltaképp, de ez nem is volt baj, szerintem csak magukat szórakoztatták inkább vele.
Az est fénypontja talán az volt, amikor az egyik szomszéd ránk hívta a rendőrséget éjjeli kettő körül..hát nem lehetett valami bulis alkat, az biztos:). A zenét le kellett halkítani, de addigra már az egész kezdett felvenni egy házibuli feelinget, a vendégek fele elment már, csak a kávé-vodkások maradtak talpon…én lehet nem kevertem elég kávét a vodkához, mert elég hamar feladtam és a rendőrős buli után rövid úton hazasétáltunk. Az nagyon menő volt, hogy 10 perc séta volt a lakásunk, azért a belvárosi lagzinak ez egy óriási vendégbarát előnye….
Összességében egy nagyon kellemesen vidám, igazi esküvős de mégis házibulis hangulatú buli volt. A nászútra pár hete került sor, így 3 évre rá muszáj volt már bepótolniuk…Krisztára és Petire amúgy sok ember hajlamos álompárként tekinteni (én is), de ettől a megnevezéstől ők falra másznak, úgyhogy ha esetleg találkoztok Krisztával miközben elmélyülten végzi a munkáját, - megjavítja a fogaidat - ne ez legyen az első téma amit felvetsz:)
